Életpályamodell

Megbecsültség, kiszámíthatóság, minőség

Interjú Thaisz Miklóssal, az Oktatásért Felelős Államtitkári Kabinet közoktatásért felelős tagjával a TÁMOP 3.1.5 projektben készülő pedagógus-életpályamodellről.

Melyik az az 5 szó, ami először eszébe jut, ha a magyar pedagógus-életpályamodellre gondol?

Elsőként a pedagógusok helyzetének rendezése jut eszembe, amely a pedagógusok erkölcsi, anyagi helyzetének rendezését egyaránt jelenti, ezt követi a kiszámíthatóság, a minőség, a motiváció és a hivatás.

Milyen tartalmi elemekkel töltené fel ezeket a szavakat?

Elsőként a pedagógusok helyzetének rendezését említettem. A pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsültsége mélyponton van, a probléma – amely korántsem csak a pedagógusok problémája – gyors és átfogó megoldásért kiált. Másodikként a kiszámíthatóságot említettem. Nagyon fontosnak tartom, hogy a pedagógusok, pedagógusjelöltek, pedagógusképzésre jelentkezők előtt egy kiszámítható előmeneteli rendszer álljon annak érdekében, hogy meg tudják tervezni a saját életüket, karrierjüket, perspektívát lássanak a pedagóguspályában. Harmadikként a minőséget említettem. Az új pedagógusi előmeneteli rendszerre elsősorban azért van szükség, mert a magyar köznevelési/közoktatási rendszer minőségét javítani akarjuk. Ebben a tekintetben pedig a nemzetközi és magyarországi felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy az oktatási rendszer minősége elsősorban a pedagógusok teljesítményén múlik. Negyedikként a motivációt említettem. Az új előmeneteli rendszer alapos munkára, folyamatos önképzésre, a partnerekkel – diákokkal, szülőkkel, kollégákkal, más nevelési/oktatási intézményekkel – való együttműködésre ösztönzi a pedagógust, illetve arra, hogy a gyermekekre/tanulókra egyénileg is odafigyeljenek, sőt ezt adott esetben dokumentálják is. Tervezzék, értékeljék saját munkájukat. Ötödikként említettem a hivatást. Rendkívül fontos, hogy olyan pedagógusaink legyenek, akik valódi hivatástudattal rendelkeznek, s amikor egy teljesen új rendszerre térünk át, akkor a pedagógusok érezzék, tudják, hogy a rendszeresebb ellenőrzésre, minősítésre, új típusú munkaidő-szabályozásra nem azért van szükség, hogy több terhet rójunk rájuk, hanem azért, mert a magyar köznevelési rendszer minőségének javítása szempontjából ezek kulcsfontosságú tényezők. Egy oktatási reform akkor lehet valóban sikeres, ha a pedagógustársadalom többsége elfogadja és azonosulni tud vele. Nekünk, akik az Oktatásért Felelős Államtitkárságon vagy a háttérintézményekben dolgozunk, nagyon fontos feladatunk, hogy a pedagógustársadalmat magunk mellé állítsuk, és elfogadtassuk velük ezeket a nagyon fontos és régóta halogatott változásokat.

Melyik európai vagy Európán kívüli ország életpályamodellje szolgált alapul a magyarországi modellhez?

Számos európai országban működik teljesítményalapú előmeneteli rendszer. Részletesen tanulmányoztuk az angol modellt, de a román példa is fontos, hiszen ott is éppen most vezetik be az új típusú pedagóguséletpálya-rendszert. Gyakorlatilag az összes európai ország ugyanazokat a minőségbiztosítással összefüggő fogalmakat használja, és általános tendencia a minőségbiztosítási rendszerek működtetése, jelentőségének növekedése. Az intézményvezetők szinte minden országban fontos szerepet játszanak a minőségbiztosításban. Az intézmények és pedagógusok munkájának ellenőrzése során sok tényezőt vesznek figyelembe az értékelők – ahány európai ország, annyiféle szempontrendszer – az egyes szempontok súlyozása tekintetében ugyanakkor országonként nagyok a különbségek. Az egyes országokban a szakmai ellenőrzésnek, minőségbiztosításnak nagyon eltérő következményei lehetnek, sőt vannak olyan országok is, ahol egyáltalán nincs következménye az értékelésnek. Számos országban – például Nagy-Britanniában – akár a pedagógus állásának megszüntetéséhez is vezethet a rossz értékelés, míg más országok esetében – például Dániában – gyakorlatilag nincs következménye az értékelésnek. Több országban jelentősége van a minősítésnek a pedagóguspályán történő előmenetel szempontjából, míg más országokban csak a pályán töltött évek száma, a végzettség és az esetleges többletmunka alapján differenciálódnak a pedagógusbérek. A legtöbb országban valamilyen módon bevonják az értékelésbe a szülőket, diákokat, szociális partnereket – ez fontos része a magyar modellnek is. A folyamatos értékelés fontosságával tehát mindenki egyetért; a módszerek, eszközök, értékelést végzők tekintetében ugyanakkor különbségek vannak az egyes országok rendszerei között. Általános tapasztalat, hogy az értékelési rendszerek gyakori hibája a túlzott adminisztráció, ami sokszor eltereli a figyelmet a lényegről, a szakmai munka értékeléséről. Az értékelési rendszereknek – így a magyar rendszernek is – fontos alapelve, hogy a pedagógusok értékeljék saját szakmai munkájukat.

Milyen jelentős változást hoz a pedagógus-életpályamodellünk a pedagógusok életében?

Az új rendszer a korábbiaknál nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést, kiszámítható előmenetelt hoz, amely jobb teljesítményre ösztönzi a pedagógusokat, intézményeket, intézményvezetőket. Folyamatos önfejlesztést követel a pedagógusoktól. Aki eddig is lelkiismeretesen végezte a munkáját, annak nincs változtatnivalója, ezt az előmeneteli rendszerben is könnyen bizonyíthatja. A gyengébb teljesítményt nyújtó pedagógusokat igyekszünk felzárkózásra ösztönözni.

Milyen követelményeknek kell megfelelniük a pedagógusoknak ahhoz, hogy az életpályán magasabb kategóriába lépjenek? Vannak már konkrét szempontok?

Az új típusú pedagógus-előmeneteli rendszer sikeressége a szükséges költségvetési pénzösszeg rendelkezésre állásán kívül attól is függ, hogy tudunk-e olyan szempontrendszert és eljárásrendet kialakítani, amelyet a pedagógustársadalom többsége ismer és elfogad. A Pedagógus II. fokozat elérésének feltétele a megfelelő szakmai gyakorlat – amely minimum 8 év – és a minősítési eljáráson való megfelelés. A pálya csúcsát jelentő mesterpedagógusi/kutatótanári fokozat elérésének feltétele a megfelelő szakmai gyakorlaton – minimum 14 év – kívül a pedagógus-szakvizsga/doktori fokozat megszerzése és a magasabb követelmények szerinti minősítési eljáráson való megfelelés. A Pedagógus I. fokozatot pedig a gyakornoki fokozatból, két év gyakorlat és minősítő vizsga után lehet elérni.

Ami a konkrét szempontokat illeti: a köznevelési törvény meglehetősen szűkszavúan nyilatkozik a minősítés szempontjairól. A törvény 64. § (7) bekezdése szerint: „A minősítési eljárás során minden pedagógusra egységes, nyilvános szabályok vonatkoznak. A minősítő bizottság a jelölt pedagógus teljes körű tevékenységét, különösen a jogszabályokban és a pedagógus munkaköri leírásában megfogalmazott kötelezettségek teljesítését vizsgálja." – Ez esetben nem egy vizsgáról van szó, hanem a pedagógus teljes körű tevékenységét értékelő eljárásról. Ezen kívül a törvény felhatalmazást ad arra, hogy a részletszabályokat miniszteri rendelet szabályozza. Erről a rendeletről várhatóan 2013 nyara előtt egyeztet a kormány az érintettekkel.

Az Nkt. 94. § (4) bekezdésének g) pontja szerint a pedagógusok előmeneteli rendszerét, az egyes fokozatokba történő besoroláshoz szükséges követelményeket, a minősítő vizsgát és a minősítési eljárást lefolytató bizottság működését, a szakmai kritériumokra vonatkozó részletes rendelkezéseket, a minősítő vizsga és a minősítési eljárások során adható minősítések feltételeit, a minősítésekhez kapcsolódó fokozatokhoz és ezen belül az egyes fizetési kategóriákhoz tartozó garantált illetményt az oktatásért felelős miniszter rendeletben határozza meg.

A pedagógus-minősítési szempontrendszer és eljárásrend kidolgozása a közoktatás/köznevelés területén jártas tapasztalt szakértők bevonásával az Európai Unió által társfinanszírozott TÁMOP 3. 1. 5. projekt keretében 2012. augusztus 1. óta zajlik. Az értékelőlapok, szakértői képzési programok kialakítását szintén az Oktatási Hivatal koordinálja, dolgozza ki. Az említett projekt keretében lehetőség lesz a minősítési rendszer kipróbálására is, majd pedig a szükséges korrekciók elvégzésére.

Kik végzik a minősítést?

A minősítő bizottság összetétele során ügyeltünk arra, hogy belső és külső szakértők egyaránt helyet kapjanak a bizottságban. A minősítési rendszer elfogadottsága szempontjából rendkívül fontos, hogy megfelelően felkészített, tapasztalt, kiváló szakemberek végezzék ezt a komoly következményekkel járó feladatot. Háromtagú bizottság fogja vizsgálni a pedagógus munkáját: külsősként egy kormányhivatal által delegált, megfelelő végzettséggel, tapasztalattal rendelkező, a feladatra külön továbbképzésen felkészített szakértő; az intézmény vezetője és az értékelt pedagógussal azonos munkakörben, de más intézményben dolgozó pedagógus. A minősítő bizottságban a „külsősök" lesznek többségben, ami lehetővé teszi a minősítés objektivitását. Az elfogulatlanságot garantálja az is, hogy a bizottság mindenki által ismert, többségében mérhető indikátorokat tartalmazó szempontrendszer és világos eljárásrend szerint végzi munkáját. A bizottság „belsős" tagjaként az intézményvezető személye jelenti a biztosítékot arra, hogy az értékelt pedagógus munkáját annak komplexitásában, minden fontos körülmény ismeretében értékelhesse a bizottság.

Milyen objektív alapja lesz a minősítésnek?

A minősítési eljárás részleteiről, ahogy ezt már korábban említettem, 2013 nyarára végrehajtási rendelet készül a köznevelési törvény alapján. A rendelet tartalmazni fogja a minősítési eljárás szempontjait, eljárásrendjét. Az értékelőlapokat, kérdőíveket és minden egyéb szükséges dokumentumot az Oktatási Hivatal dolgoz ki, és a miniszter fogja jóváhagyni. A rendeletet szükség esetén évről évre felülvizsgáljuk. Számos más európai ország is fél évente, évente végzi el ezeknek a dokumentumoknak a korrekcióit. A pedagógus minősítési eljárása során a minősítési bizottságok felhasználják a pedagógiai-szakmai ellenőrzés során készült jegyzőkönyveket.

Kik és hogyan segítik a pedagógusokat abban, hogy magasabb kategóriában léphessenek a pedagógus-életpályamodellben?

A gyakornokok munkáját mentorok segítik, akik a gyakornokok kollégái közül kerülnek ki. A tapasztaltabb pedagógusok fejlesztő célú támogatása a megyei pedagógiai intézetekkel szerződésben álló szaktanácsadók feladata lesz. Fontos hangsúlyozni, hogy a szaktanácsadók nem minősítenek, feladatuk alapvetően fejlesztő-támogató jellegű lesz. A szaktanácsadók fejlesztőmunkájuk révén segítik a pedagógusok önfejlesztését, hiszen látogatásaik alkalmával fejlesztési tervet készítenek, iránymutatást, tanácsokat adnak. A szaktanácsadók munkájukat az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) szakmai iránymutatásai alapján végzik. Itt hangsúlyoznám, hogy fontos alapelvnek tekintjük a segítő-támogató és értékelő rendszer szétválasztását. Ezt szolgálja az is, hogy a szaktanácsadók munkáját az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet fogja szakmailag koordinálni, a minősítésben és pedagógiai-szakmai ellenőrzést végző szakértők esetében pedig az Oktatási Hivatal lesz az, amely szakmai iránymutatással szolgál. Természetesen a pedagógusokat a kollégák, intézményvezetők, munkaközösség-vezetők is támogatni fogják a felkészülésben.

Ön szerint arányban lesznek a pedagógusokra rótt magas terhek az új bérezéssel?

Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a pedagógusok terhei valóban magasak, tehernövekedésről azonban nem beszélhetünk. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy más típusú munkaidő-számítási rend lép hatályba a pedagógus-életpályamodell bevezetésével párhuzamosan. Az új rendszerben a kötelező óraszám jelenlegi fogalmát a neveléssel, oktatással lekötött munkaidő veszi át, amely a teljes munkaidő 55-65%-a, vagyis 40 órás heti munkaidő esetén heti 22-26 óra. A két fogalom összehasonlításának első és leggyakoribb hibája, hogy egy fix óraszámot hasonlítanak össze egy "tól-ig" határokat meghatározó intervallummal. Ez az összehasonlítás azért torzít, mert valójában jelenleg is "tól-ig" határok közötti intervallumról van szó, hiszen a közoktatási törvény 6 óra többlettanítás elrendelését teszi lehetővé. Vagyis nem a 22-t, hanem a 22-28-at kell összehasonlítani a 22-26-tal. Óraszámemelésről tehát nem beszélhetünk, a keretek változásáról van szó, a keret pedig csökken. Beszélhetünk lehetséges óraszámról is, mely esetben a tény az, hogy a minimális óraszám nem változik, a maximális óraszám azonban csökken. Az új előmeneteli rendszer más módon közelíti meg a pedagógus munkavégzését. Hangsúlyozom, hogy a 32 óra nem azt jelenti, amit a köznyelv általában használ, miszerint 32 órát kell az intézményben tölteni, hanem azt, hogy 32 órával kell elszámolni az intézményvezetőnek. Tehát, ha a pedagógus elviszi kirándulni, színházba a gyerekeket, az is beleszámít természetesen ebbe az óraszámba.

Az új törvény tehát a munkaidő szempontjából közelíti meg a pedagógusok munkavégzését. Úgy rendelkezik, hogy a pedagógus teljes munkaidejének 80%-át az intézményvezető által meghatározott feladatokkal köteles tölteni, ezt nevezi a törvény kötött munkaidőnek.

Az új rendszer tehát az eddigi farizeus, félreérthető és sokszor félremagyarázott helyzettel szemben – miszerint a pedagógusnak 22 órája van, tehát ennyit is dolgozik – egyértelművé teszi mindenki számára, hogy a pedagógus semmivel sem dolgozik kevesebbet, mint bárki más. A béremelésre nem szociális érzékenységből van szükség, hanem mert a pedagógus sokat dolgozik, minőségi munkát végez, ezért kap több pénzt, ezáltal tudjuk az oktatás minőségének növelését biztosítani.

A pályakezdő pedagógusok (gyakornokok) napi munkáját, a gyakornoki minősítő vizsgára való felkészülését kik hogyan segítik?

A pályakezdők – gyakornokok – munkáját mentorok segítik. A TÁMOP-3.1.5 projekt keretében kerül kidolgozásra az új mentori rendszer. A mentori rendszer sikeressége szempontjából kulcsfontosságú, hogy sikerül-e forrást rendelnünk a programhoz és ezzel motiválttá tenni a jó pedagógusokat a mentorálásban.

Készítette: Várkonyi Anna, 2012 októberében

Forrás:  oktatas.hu